A „Flygskam” néven futó megszégyenítőkampány, amit a légi közlekedés, mint erkölcsileg elítélendő ellen folytatnak Svédországban, máris eredménnyel járt, mert jelentősen visszaesett a repülő utasok száma. A közlekedéshez és turizmushoz kötődő szektorok számára lassan első számú recessziós fenyegetés lehet az efféle, gazdag országokban folyó deglobalizációs morális hadjárat. A jómódúak simán megengedhetik maguknak az utazásra való költés visszafogását, kétszer megyünk nyaralni,és nem háromszor, na bumm, azért sok munkahelybe kerülhet ott is. Az igazi szívás a szegény, és nagy mértékben turizmusfüggő, gazdagabbaknak szolgáltató országoknak lehet a jelenség, ha tovább terjed, mert ott teljes egzisztenciákat tehet tönkre, mindig a szegényeken csattan a recesszió ostora: ami egy svédnek egy kihagyott út, az a föld szegényebb felén esetleg egy tönkrement család.

Forrás: Vakmajom a Facebookon

Körbejárta a földgolyót, osztotta fűfavirág, hogy élelemért több száz kilométert vándorolt éhező, elgyötört jegesmedvét láttak egy orosz városban. A hír nem igaz, valószínűleg helyben nevelték fel rabságban a bundájáért és elengedték büntetéstől félve, hiszes a jegesmedvetartás tilos. Nos, a kamuhír csak a Washington Postnál kapott 27 000 like-ot meg 16 000 megosztást, a cáfolat, a kijózanító valóság ezzel szemben csupán 1000-et (4%) és 106 megosztást (0,7%!). Nem kérdés, hogy a média melyik hírrel keresi a többet, a hazuggal vagy az igazzal, ezért motivált az állandó hisztériakeltésre.

Forrás: Vakmajom a Facebookon

Néhány héttel ezelőtt végigszaladt a média egy részén a következő riasztó ábra arról, hogy milyen ütemben olvad a jég Grönlandon. Találkoztam vele az Economistban, a CNN-n, de a Wall Street Journal blogján is.

A vörös vonalat látva és olyan mondatokat olvasva, mint „Grönland jelenleg naponta 3 milliárd tonna jeget veszít, az átlagos háromszorosát”, vagy „ha ez az év is olyan lesz, mint 2012, akkor a tengerszint csak Grönland miatt 1 millimétert fog emelkedni”, nem csoda, ha az ember úgy érzi, hogy gyorsan meg kell rendelnie az utolsó jeges limonádéját, mielőtt végleg lekésik róla.

Azonban, ha alaposabban megnézzük az ábrát, akkor kiderül, hogy az a piros vonal azért tűnik oly’ kivételesen riasztónak, mert csak az adatok 80 százalékához (a világoskék terület) hasonlítják. Ügyes vizuális és statisztikai trükk, hasznos a politikai és a klikkeltetési célok elérésében.

Ezt az ábrát az NSIDC készíti (a Colorado egyetem egy részlege) műholdfelvételek alapján, naponta frissítve és ma (két héttel később), így néz ki:

Magyarul, ha ezúttal az elmúlt két hét folyamatait extrapolálnánk, akkor erős túlzással már amiatt kéne aggódnunk, hogy hamarosan mind megfagyunk.

A jóslatokat másoknak hagyva, két dolgot azért merek személyesen garantálni. Az egyik, hogy jég a limonádéba a nyár végén is lesz. A másik, hogy ez a „minden rendben” ábra már nem fog végigszaladni a médián.